Fenntartható Városok: A fenntarthatóság, az ún „zöld átmenet”, a klímavédelem kétségkívül nemzetközi kérdéskör, határokon átívelő problémákkal. Miért érdemes mégis települési szinten is foglalkozni a kérdéssel? Hogyan látja, miként tudnak az egyes városok hozzájárulni a klímaváltozás elleni harchoz?

Nagy Sándor: Ha bármennyire is komolyan vesszük azt, hogy zajlik egy globális klímaválság, akkor feltétlenül éreznünk kell magunkban a felelősséget annak irányába, hogy az ehhez való hozzájárulásunkat amennyire lehet, mérsékeljük. Természetesen egyértelmű, hogy egyetlen város sem képes egymagában megváltoztatni a globális folyamatokat. Éppen ezért helyi szinten nem arról érdemes beszélni, hogy hogyan lehet megváltoztatni ezt a folyamatot, hanem sokkal inkább arról, hogy hogyan mérsékelhetjük azt, illetve, hogy hogyan kezelhetjük ennek helyi hatásait. 

F.V.: Mit jelent Szeged városa számára a fenntarthatóság? 

N.S.: A városvezetésnek régóta célja a város zöldítése, az utóbbi időben jelentek is meg ezzel kapcsolatos statisztikák, amelyek arról számoltak be, hogy kedvező ütemben növekszik a város zöldterületeinek aránya.  Konkrét zöldterület fejlesztésekben is igyekszünk részt venni, igyekszünk úgy tervezni a városrehabilitációs programokat is, hogy azok a zöldfelületek növelésével, a burkolt felületek csökkentésével járjanak.

Célunk továbbá hangsúlyt fektetni a víz megtartásra irányuló projektekre, hiszen látjuk, hogy a város azon területein, ahol nagy burkolt felületek vannak, ott nagyon kevés víz jut be a talajba. A hőmérséklet emelkedésével pedig a korábban alkalmazkodóképes növények esetében is kiszáradás tapasztalható, melynek oka egyfelől az említett burkolt területek okozta csekély vízmennyiség bejutása a földbe, másrészt az a hőmennyiség, amit szintén a városi burkolt területek magas aránya okoz.. 

Továbbá, jelenleg folyik egy nagy geotermális projekt, amely a tervek szerint kiváltja majd a gázzal való fűtésnek egy jelentős részét. Ennek folyamatában különösen szerencsés, hogy a város az elmúlt 20 évben nagy figyelmet fordított a lakóingatlanok megfelelő szigetelésére, hiszen így kisebb a kiváltandó kapacitás, sőt, magának a gáz fűtésű rendszernek a fenntartását is könnyebbé tette önmagában az, hogy kisebb energiamennyiséget kellett kibocsátani, hiszen így nagyobb üzembiztonsággal lehetett működtetni azt a rendszert is. 

F.V.: Tavaly zárult egy négyéves, uniós támogatással megvalósuló, a fenntartható városi mobilitást népszerűsítő program a városban. Mi volt a program célja, tartalma, milyen eredménnyel zárult?

N.S.:  Az “Urban Innovative Actions” névre hallgató  uniós programban lehetett 8 témakörben pályázni, melyek egyike a mobilitás volt. Magyarországról Szeged volt az első sikeres pályázó ebben a programban. A városi utazások 40%-as a munkahelyre el, vagy onnan hazajutás céljából történik a városunkban. A projektben éppen ezért azt tűztük ki célul, hogy a szegedi munkáltatók segítségével a munkavállalókat meggyőzzük arról, hogy érdemes a közlekedés fenntartható alternatíváit választani a munkába járás, valamint az onnan hazajutáshoz. 

A projekt keretében először számos felmérést végeztünk a mobilitási szokások pontos feltérképezése céljából, majd készítettünk egy mobilitási tervet, ennek alapján történtek a konkrét intézkedések. Ezek az intézkedések változatos formát öltöttek: több helyen helyeztünk el jegy-és bérletértékesítő automatát a megállókban, volt, ahova biciklitárolót építettünk, vagy éppen mikromobilitási pontokat helyeztünk el. A beavatkozások hatásainak méréséhez több helyszínen helyeztünk el utasszámláló berendezéseket, ám az időközben kitört világjárvány meghiúsította ezek gyakorlati alkalmazhatóságát az otthoni munkavégzés okán. 

F.V.: Ön szerint milyen szerep jut a társadalomnak a fenntartható átállásban? Hogyan, milyen módszerekkel igyekszik Szeged városa bevonni a városi lakosságot a fenntarthatósági átmenet folyamatába? Mennyire nyitott a lakosság? Melyek a legnagyobb nehézségek, melyek azok az érvek, jó gyakorlatok vagy kezdeményezések, amelyek a téma iránti elkötelezettséget növelni tudták a lakosok körében? 

N.S.: Az embereknek meg kell érteniük, hogy az ilyen irányú beavatkozások egy hosszabb, távlati célt szolgálnak. Határozottan fontos szerepet tulajdonítunk a szemléletformálási projekteknek. Két évvel ezelőtt volt egy projektünk, melyben azt modelleztük, hogy milyen lehetséges szcenáriókban képzelhetjük el Szeged városát 2050-re. Öt helyszínt modelleztünk le látványos 3D technológiával, a Tisza kiszáradásától kezdve egészen a pozitívabb, a fenntarthatósági szemléletet gyakorlatba ültető változatokig. 

Szintén a fenntarthatósági szemlélet erősítése céljából igyekszünk 3D-s modellekkel szemléltetni a lakosság számára az egyes beavatkozások részleteinek okát, célját és fontosságát.  Továbbá, minden év őszén felhívjuk az emberek figyelmét arra, hogy ne szeméttel, PET palackkal és egyéb tárgyakkal fűtsenek, hiszen nem egyszer előfordul, hogy novemberi estéken szinte vágni lehet a levegőt. A statisztika szerint a lakosság 40% nem csupán az energiaszegénység, de a megfelelő ismeretek hiányának okán égeti el ezeket a káros anyagokat. Ezen a ponton a városnak felelőssége van e téren és lehetősége is arra, hogy növelje a tudatosságot a lakosság körében.