Szerző: Ferenczi Annamária, a Fenntartható Közösségek Központ munkatársa és szakértője
A XXI. századi trendeket meghatározó, új urbanisztikai interdiszciplináris kontextusban felértékelődött a területi és városfejlesztés szerepe, a többi között, a klímaváltozás elleni küzdelemben. Tekintettel a városok mind országos, mind pedig nemzetközi porondon elfoglalt helyére, meglátásom szerint primordiális aktorai a fenntartható fejlődés ügyének előbbre vitelében. Egyes előrejelzések szerint, a világ lakosságának kétharmada 2050-re városokban fog élni, így a népesség 68%-a urbánus térségekben fog tömörülni (UN DESA, 2018). Ugyanakkor nem elhanyagolható az a jelenség sem, hogy a városok a világ energiafelhasználásának 78%-áért és az üvegházhatású gázok kibocsátásának több mint 60%-áért felelősek. Ennek ellenére a Föld felszínének kevesebb mint 2%-át teszik ki, tehát elmondható, hogy nagy mértékben hozzájárulnak az éghajlatváltozáshoz (UN, n.é. a).
A Lipcsei Chartában először került európai uniós szinten említésre az, hogy a városoknak fenntartható közösséggé kell válniuk (Policy Department Structural and Cohesion Policies, 2007), ezáltal kijelölve azt a pozíciót, amelyet ezek az entitások betölthetnek a jövőben. Fontosnak tartom továbbá megemlíteni, hogy az ENSZ Fenntartható fejlődési céljai közül a tizenegyedikben név szerint említik a fenntartható városokat és közösségeket (UN, n. é. b), hitelt adva annak az állításnak, hogy a városok szignifikáns szereppel bírnak a fenntartható fejlődés tekintetében. Annál is inkább, mert a városok környezeti hatása tovább terjed azoknak közigazgatási határain kívülre, így befolyásolván a közvetlen környezetében lévők helyzetét (Európai Környezetvédelmi Ügynökség, 2010).
Amennyiben az 1996. évi XXI. törvény A területfejlesztésről és a területrendezésről c. dokumentum területfejlesztési meghatározásából indulunk ki[1], úgy eszközként lehet tekinteni az elemzésem tárgyává emelt fejlesztési tevékenységi körre. Ebben az értelemben a városi vezetők/tervezők/döntéshozók/stakeholderek kezében összpontosulnak mindazok a lehetőségek, amelyek segítségével napjaink környezeti kihívásaira adekvát választ adhatnak. Ezen a színtéren a klímapolitikát alkotó pillérek (Rideg Adrienn előadása, 2022.02.17.) közül mindhárom alkalmazásához szükséges feltételek adottak, így az adaptációtól a mitigációig a szemléletformáláson át helyi választ képesek adni ezen globális problémára. Az ideáltipikus manifesztációja ennek az elképzelésnek egy olyan városszerkezet, ami kompakt, „zöld” építészeti megoldásokat alkalmaz városi zöldterületi folyosókkal tarkítva, valamint – egy szélesebb horizonton újra orientálódva – policentrikus térszerkezetbe tagozódik be (dr. Salamin Géza előadása, 2022.05.11.).
Abban az esetben, amennyiben példákat vizsgálunk, célszerűnek tartom a Klímabarát városok(Belügyminisztérium-Váti, 2011) c. kézikönyvben ismertetett szempontrendszert alkalmazni[2]. Eszerint, a tizenegy pillér mentén haladva alkalmazható az az integrált megközelítés, ahol a folyamat minden egyes lépésében kijelölésre kerülnek az éghajlati szakpolitikai „motívumok” (dr. Salamin Géza előadása, 2022.05.11.). A teljesség igénye nélkül célom bemutatni néhány olyan jógyakorlatot, ahol az ökologikus tervezési szemlélet tetten érhető.
Ami a kibocsátáscsökkentést illeti, Koppenhága értelmezhető jó példaként, ugyanis a környezetbarát közlekedési megoldásával európai szinten mindenféleképpen élen jár. A dán főváros modal splitje magáért beszél, tudniillik a munkába/iskolába járók 62%-a használ kerékpárt, míg 21%-a választja a közösségi közlekedési eszközöket (busz, metró villamos) és csupán 9% jár személygépjárművel. Összesen 400 km hosszúságú bicikliúttal rendelkezik (Európa Pont, 2017).
Nem csupán másodlagos forrásokra szeretnék támaszkodni, így empirikus adatgyűjtéseim alapján kívánok best practice-t megosztani az olvasóval. A helyi termelés és fogyasztás témakörét illetően, egy hazai települést említek meg követendő példaként. A Pest megyei Kóspallag polgármestere személyesen mutatta meg az egy hektárnál kisebb területen, közösségi kezdeményezés kereteiben megvalósított fóliasátras növénytermesztést. Az ellátási láncokat rövidítve, a környékbéli családok rendelhetnek onnan friss fűszernövényeket, egyéb kerti zöldségeket (Plachi Attila, 2022).
Az urbánus környezetbeli zöldfelületekre reflektálva, a függőleges építészet-növény kombinációjára Milánóban az Il Bosco Verticale szolgálhat mintaként. Mint köztudott, a városi hősziget jelenséget a zöld felületek segítenek enyhíteni, továbbá szén-dioxid nyelőként is működnek (negatív visszacsatolás, dr. Czira Tamás – Fejes Lilian előadása, 2022.03.10.). A zöld felületek és az épített környezet közötti egyensúlyra törekvés jegyében mintegy 20 000 m2–nyi erdőnek és aljnövényzetnek megfeleltethető mennyiség került elhelyezésre 1 500 m2 városi felszín felett (Építészfórum, 2016).
Végül, de nem utolsósorban, szeretnék egy kis léptékű, kevés anyagi ráfordítással járó megoldást mutatni, melyek adaptációs fejlesztési szakpolitikai javaslatunk részét képezték Budapest X. Kerület Kőbánya Önkormányzat számára. Kutatásunk során az Újhegyi sétány kapcsán becsatornázhatónak láttuk a területet egy URBACT jógyakorlat transzferhálózatba egy közösségi kert létesítésével lakótelepi környezetben (Ferenczi – Kassai – Nagy, 2022a). Ezen felül a funkció nélküli, üresen álló zöld területeken fennáll a lehetőség méhlegelők, rovarhotelek, illetve egy Miyawaki-erdő telepítésére (Ferenczi – Kassai – Nagy, 2022b). Ezzel a komplex ötlettel nem csupán a klímatudatos szemléletformálás valósítható meg, hanem a helyi identitásépítés és a kerületi klímastratégiai célok elérése szintén abszolválható.
[1]Olyan tevékenységi rendszer, ami kiterjed a társadalmi, gazdasági és környezeti folyamatok figyelésére, értékelésére, valamint a szükséges beavatkozási irányok meghatározására. Emellett ügyel a releváns fejlesztési célok, koncepciók összehangolására és megvalósítására a vonatkozó fejlesztési programok, illetve ágazati döntések tükrében (Tftv., 1996).
[2]Ezek a következők: klímapartnerség és többszintű kormányzás a városokban, klímatervezés az integrált stratégiákban, klímabarát városszerkezet kialakítása a várostervezés és az övezeti tagolás révén, város és vidéke (város és környéke) együttműködései, hátrányos helyzetű társadalmi csoportok és társadalmi következmények, klímabarát építészeti megoldások, klímatudatos magatartás és életmód, valamint a klímabarát városok további főbb szektoriális pillérei (helyi gazdaság, tömegközlekedés, energia- és vízgazdálkodás, katasztrófavédelem, egészségügyi szolgáltatások).