Farkas Róbert írása.

Pécs Megyei Jogú Városban úgy döntöttek, hogy szelektív gyűjtőket szűntetnek meg, mert a fenti ábrák sajnálatosan egy jellemző problémában manifesztálódtak.

Részlet egy helyi sajtóból: ”Ennek oka, hogy a lakók összevissza dobálták bele (vagy mellé) a szemetet, ezért sok helyen borzasztó mocsok gyűlt össze. „

Ami ide vezetett az az, hogy sokan tényleg azt gondolják, hogy JÓT cselekszenek, ha nem az erdőben, útszélén dobják el a szemetüket, hanem a „kihelyezett kukáknál”. Még akkor is, ha ránézésre sem fér be egy TV készülék vagy egy rossz ágy a kukák bedobó nyílásain, nem említve az azokon lévő piktogram és felirat, ami a gyűjtendő hulladékok körét jelzi. 

A hét vezér ismerete mellett jó lenne alaptudásként az a mindennapokban is hasznosítható ismeret, hogy hét különböző műanyaghulladékfajta közül csak azokat dobjuk a szelektív gyűjtőbe, melyek a lakossági szelektív hulladékgyűjtés keretében újrafeldolgozhatók (1 – PET, 2 – HDPE, 4 – LDPE, 5 – PP)! A hulladékkezelésre vonatkozó PIC-kódót a műanyag árukon feltüntetett csomagolási háromszögben találhatjuk, így könnyen eligazodhat bárki, hogy mi dobható a sárga kukába, és mely jelölésű műanyagokat (a 3-as, 6-os és 7-es) csak a kommunális hulladékudvarokban szabad lerakni.

A WWF által megrendelt egyik tanulmány szerint hetente 5 gramm műanyagot fogyasztunk el, ez megfelel egy bankkártya súlyának. A magyar fogyasztók a műanyag szemét mindössze 35-40 százalékát gyűjtik szelektíven.

Az újrahasznosítás lehetősége és az ahhoz vezető út kikövezése mindannyiunk kezében ott van. Az emelkedő árak kényszerítő erőként hatnak ránk napjainkban e téren is. A környezettudatos, fenntarthatóbb életmód kialakításakor elég pár apró változtatás (vásárláskor saját vászonszatyor, számláinkat online kérjük –erre a postabezárások is rásegítenek-, energiatakarékos égő, csapvizet iszunk a palackozott helyett, a papír mindkét oldalára nyomtatunk, a telefonunkba jegyzetelünk füzet helyett, a zero waste bevásárlás mellett tesszük le a voksunk, vagy az is, vagy hogy a témánál maradjunk: elkezdjük szelektíven gyűjteni otthon a szemetet. Utóbbinál néhány alapvető szabály ismerete és azok gyakorlatba való átültetése segíthet abban, hogy hatékonyabbak legyünk a szelektív gyűjtésben, és így elérhetjük azt, hogy minden, ami a szemetesünkbe kerül, kapjon egy esélyt a “második életre”.

A szelektív hulladékgyűjtés lényege az újrahasznosítás, ami biztosítja, hogy a tárgyaink előállításához felhasznált nyersanyag és energia ne vesszen kárba. Az anyagok újrahasznosításához eleve kevesebb energiafelhasználás szükséges, mint a nyersanyagok kitermeléséhez, szállításához és feldolgozásához új termékek előállítása során. A hulladék újrahasznosításával továbbá csökkenthető a talaj-és levegőszennyezés is, mivel a hulladék így nem egy -jobb esetben legális- szeméttelepen landol. A bomló szemét ugyanis üvegházhatású gázokat, például metánt bocsát ki, ami hozzájárul a globális felmelegedéshez. Megdöbbentő adat, hogy egy ember az élete során körülbelül hatszázszor több szemetet termel, mint a saját testsúlya, ez több teherautónyi hulladékot tesz ki. Amikor a szemetet a hulladékégetőkben elégetik, az jelentős karbonlábnyommal jár, ugyanis ilyenkor nagy mennyiségű üvegházhatású gáz kerül a levegőbe. Az általunk felhalmozott hulladéknak azonban a nagy része másodlagos nyersanyagként újrahasznosítható, így ez egy jó módszer arra, hogy csökkentsük a légszennyezést, a környezetterhelést, a Föld kizsákmányolását, valamint a primer erőforrásokat (például fa) is kímélhetjük így.

Az újrahasznosítás nem valamiféle divat vagy trend, hanem egy olyan közös feladat, amellyel mindannyian hozzájárulhatunk környezetünk védelméhez, akár magánszemélyként, akár cégként tesszük ezt. Ha csökkentjük a háztartási hulladékot, azzal nem csak a bolygónkért teszünk lépéseket, hanem pénzt és időt is megtakaríthatunk.

Az egyéni felelősség kérdése megkerülhetetlen, szakértőként pedig kötelességünk felhívni akár ilyen direkt módon is a figyelmet, hogy a szabályok és zöld tippek betartásával sokat tehetünk azért, hogy csökkentsük a környezetre mért hatásunkat.