Kovács Károly, a Hungarian Water Partnership elnöke, a vizek embere: több, mint 25 éves gyakorlattal rendelkezik a hazai és nemzetközi vízügyi megoldások, vízi közművek fejlesztése, tervezése, építése, üzemeltetése és ezek gyakorlati oktatása területén. Vízügyi szakemberként, cégvezetőként, a szakma-közélet elismert szereplőjeként számottevő eredményeket ért el a felhalmozott magas színvonalú hazai tudás és hozzáadott érték- és referenciabázis széles körű nemzetközi megosztásában, hasznosításában, értékesítésében. A „víz ÉRTÉKÉNEK nagyköveteként” évente több tucat nemzetközi fórumon vesz részt előadóként, moderátorként vagy oktatóként és rendszeresen tárgyal, egyeztet az üzleti, tudományos és társadalmi szektor képviselőivel.
Fenntartható Városok: Hogyan jellemezhetjük a magyar vízügyi ágazatot?
Kovács Károly: A települési vízgazdálkodás tekintetében Magyarországnak nagyon régre visszanyúló tapasztalatai és hagyományai vannak, és az elmúlt 20-30 évben a csatornázás és a szennyvíztisztítás területén is jelentős előrelépés történt. Mindez részben hazai forrásokból, de az elmúlt 15-20 évben már elsősorban EU-s támogatásokból került finanszírozásra.
Magyarországon a háztartások 97%-a van bekötve a hálózatos vízellátásba, a csatornázottság pedig 85-90%-os. Minden, a csatornába kibocsátott szennyvíz alapértelmezetten a szennyvíztelepekre kerül, tehát nincsen olyan közcsatorna, aminek a végén ne lenne tisztítási lehetőség. Az elmúlt évtizedek csatornafejlesztései során elvárás volt, hogy azok az ingatlanok, amelyek előtt egy adott csatorna elhalad, rá legyenek kötve arra. Sajnos azonban a lakosság 10%-ára nem igaz ez az állítás, hiszen így például megspórolhatják a szennyvízelvezetési, csatornázási díjat. Ez az egyik jelentős probléma forrás.
A másik jelentős problémakör a vizek minőségének romlása. A mezőgazdasági termelés okozta nitrátosodás, a háztartási szennyvíznek talajban történő szikkasztása, valamint az ipari kibocsátók részben szintén a talajvizet, de elsősorban a felszíni vizeket érintő szennyezése, ezek mind olyan tényezők, melyeknek köszönhetően a rendelkezésre álló vízkészletek eszméletlen mértékben szennyeződtek. Nem csak hogy ihatatlanná, de az ember számára mind a természeti érték, mind pedig később akármilyen egyéb felhasználás szempontjából szinte hozzáférhetetlen, rossz minőségű vizekké váltak.
F.V.: A Hungarian Water Partnership (HWP) a magyar vízügyi ágazat exportképes tudásának, termékeinek, megoldásainak és szolgáltatásainak fejlesztését, nemzetközi piacra lépését támogató nonprofit szakmai szervezet. Tudna mesélni nekünk a szervezet történetéről, céljairól, tevékenységéről?
K.K.: Én magam az alapítástól kezdődően elnöke vagyok a HWP-nek, valamint jogelődjének a HWC-nek (Hungarian Water Cluster – a szerk.). A hazai települési vízgazdálkodás területén található kihívások kérdéskörében ugyanakkor kevésbé az exportképes cégek nevében, sokkal inkább a hazai vízgazdálkodás iránt érdeklődőket tömörítő szakmai szervezet, a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség (MaSzeSz) elnökeként tudok nyilatkozni.
„A HWP-nél ugyanakkor úgy láttuk, hogy a víz- és szennyvíztechnológiával, annak kezelésével, tisztításával, a hálózatok oldalán pedig azok felmérésével, építésével és fejlesztésével, de akár a vízkészlet kutatásával (hol van víz és milyen minőségű) kapcsolatosan szerzett tapasztalatoknak külföldön is hasznát vennék. Sőt! Szükség is van ennek a tudásnak a hasznosítására.„
Egyrészt azért, mert a világ számos pontján jelenlévő elmaradottság, a vezetékes vízhez való hozzáférés nehézségei, hiszen több milliárdan nem jutnak ma egészséges, iható vízhez. Másrészt pedig a csatornázás/szennyvíztisztítás terén még nagyobb problémák vannak a világban és a klímaváltozással, a demográfiai robbanással összefüggésben erősödik a mennyiségi hozzáférés problematikája. Hiszen rohamosan növekszik a vízigény egyrészt a lakossági fogyasztók, ipari felhasználók, másrészt a mezőgazdaság részéről.
A másik ösztönző, ami miatt úgy gondoltuk, hogy külföldre kell mennünk, konjunkturális jellegű. Az elmúlt 15-20 évben felfutó fejlesztéseknek köszönhetően kiépült a hazai infrastruktúra, lecsengőben van a beruházási hullám, és így a vállalatok számára a külföldi piacok jelenthetnek további bevételi forrásokat.
Egyrészt tehát az imént említett kihívásoknak való megfelelésként, másrészt a készségek, kapacitások kihasználásának érdekében jött létre annak idején a HWC, majd jogutódjaként a partnerségeket középpontba állító HWP is. Az volt a tapasztalatunk, hogy nem elég kivinni külföldre a technológiai megoldásokat, de szükség van azoknak az üzemeltetését, karbantartását, fenntartását biztosító, azaz üzemeltető helyi szakemberek képzését biztosító együttműködésre is.
Ezt a nemzetközi pályára való kilépést nagyban támogatta a magyar köztársasági elnök nemzetközi, “vizes” témájú szerepvállalása. Áder János is tagja az ENSZ Víz- és Klímaügyi Vezetők (Water and Climate Leaders) elnevezésű paneljének, amely a vízzel kapcsolatos problémákra, a lakossági vízellátás kihívásainak problémáira igyekszik megoldásokat találni világszerte. Ugyancsak jelentős támogatást biztosított a korábbi három budapesti, nemzetközi jelentőségű Víz Világtalálkozó, valamint a már általánosabb fenntarthatósági tematikát képviselő, tavalyi Planet Budapest Expó. E rendezvények nemzetközi szinten tovább erősítették a szakmai kompetenciát, valamint annak lehetőségét, hogy megmutathassuk a hazai készségeinket, megoldásainkat, jógagyakorlatokat, amelyek mentén külföldön is sikereket érhettünk el.
F.V.: Mennyire jelenik meg hangsúlyos elemként a települési vízgazdálkodás hazánkban:
K.K.:
„A települési vízgazdálkodásnak alapvetően 3 fő területe van:Az egyik a víz-és ivóvíz-ellátás (ide tartozik egyébként a kevesebbet emlegetett tűzivíz vagy oltóvíz ellátás is). A második csoportot a szennyvíz gyűjtése, elvezetése, csatornázása alkotja, míg a harmadik csoport a csapadékvíz elvezetése, annak kezelése.”
Ez a csapadékvíz, amely az utcákból, parkolókból folyik el, sok esetben nagy mennyiségű szennyező anyagot is tartalmaz. Ilyenek például a gépjárműforgalomból adódó olajszármazékok, a féktárcsákról, gumiabroncsokról lekopó ólom, réz és más nehézfémek. Mindezek összegyűjtése, elvezetése és megfelelő kezelése komoly feladat. A fenntarthatóság szempontjából nagyon fontos szerep juthatna az egyéb, nem szennyezett csapadékvíz helyben tartásának. Akár a kertes házak esetében, akár az ipari felhasználás során a csapadékvíz tárolását, öntözővíz célú alkalmazását, vagy akár helyben történő elszikkasztását célszerű lenne megoldani.
F.V.: A települési fenntarthatóság valódi megvalósításának folyamatában hogyan oszlik meg a felelősség az önkormányzati döntéshozók és a magánszféra között? Melyek a legszembeötlőbb kihívások a hazai (települési) vízgazdálkodás területén?
K.K.: A fenntarthatóság – ebben a megközelítésben – alapvetően két részre osztható: az egyik az erőforrás fenntarthatósága, azaz a vízbázisok, vízkészlet védelme. A másik annak az infrastruktúrának a fenntarthatósága, amelynek egyik részét a vezetékek, kutak, víztározók fenntartása jelenti, valamint annak a tudásnak és humán erőforrásnak a megtartása, fenntartása és megújítása, amely a rendszer üzemeltetését biztosítani tudja.
E tekintetben nagyon jelentős kihívások előtt állunk, ugyanis általában az infrastruktúra tekintetében elmondható, hogy közel 80%-a az önkormányzatok tulajdona. A vízi közmű szolgáltatók esetében azonban az infrastruktúra döntő hányadban az egyes települések tulajdonában van, miközben a díjakban ezen infrastruktúrák pótlási értéke (szakkifejezéssel élve: értékcsökkenés) a lakosság által fizetett díjakban nincs benne. Holott éppen a víziközművek esetében ennek értéke országosan 10 ezer milliárd forintot tesz ki. Ha arányaiban nézzük, akkor a vidéki kistelepüléseken ezek a költségek akár 5-10-szeresei is lehetnek a nagyvárosok hasonló költségeinek. Márpedig a kistelepülések esetében egészen biztosan nem áll rendelkezésre megfelelő forrás ennek az infrastruktúrának a pótlására.
Lábjegyzet
ENSZ Víz- és Klímaügyi Vezetők: A testület a Meteorológiai Világszervezet főtitkára, valamint az ENSZ vízügyi elnöke kezdeményezésére alakult, öt kontinens 14 állam- és kormányfőjét, nemzetközi szervezetek vezetőit, valamint vállalatvezetőket tömöríti. Fő feladata a Víz- és Klímaügyi Koalíció (Water and Climate Coalition) keretében a Globális Víz- és Klímastratégia végrehajtásának felügyelete.