Batáry Péter, az MTA doktora, az Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, Lendület Táj és Természetvédelmi Ökológiai Kutatócsoport csoportvezetője, tudományos tanácsadója

Fenntartható Városok: Mit értünk a településökológia fogalma alatt? 

Batáry Péter: A településökológiához, vagy más néven urbanizációs ökológiához minden olyan ökológiai kérdéskör ide sorolható, ami az épített környezetünkhöz kapcsolódik. Az ökológia általában az élőlények egymással, valamint környezetükkel való kapcsolattal foglalkozik. Van azonban egy faj, nevezetesen az ember, akinek a vizsgálata ez esetben elkerülhetetlen. Az ember alakítja környezetét, miközben a környezet is hat rá. Ezzel az összetett, gyakran a szocio-ökológia területét érintő kérdéskörrel foglalkozik a településökológia. 

F.V.: Ön az ökológián belül elsősorban természetvédelmi biológiához kapcsolódó témákkal foglalkozik, mint például az agrár-környezetvédelmi programok biológiai hatékonysága, vagy az élőhely-fragmentáció és szegélyhatás különböző szárazföldi fajok vonatkozásában. Milyen ökológiai kihívásokkal találkozik munkája során? 

B.P.: Az elmúlt 15 évben agrár- és tájökológiával foglalkoztam, ebből 10 évet Németországban. Az utóbbi években a településökológia irányába fordultam, egyre több ilyen irányú megkeresés érkezett felénk. 

Nyitott szemmel járva a világban, nap mint nap rengeteg ökológiai kihívással találkozunk. Öt nagy témakör köré lehet ezeket kategorizálni. Az első csoport, amellyel mi leginkább foglalkozunk, az élőhelyek változása. Ide tartozik az élőhelyek átalakítása (például egy esőerdő kiirtása), vagy a természetes élőhelyek feldarabolódása, melyet élőhely-fragmentációnak nevez a szakirodalom. A másik nagy témakör az inváziós fajok kérdésköre. Ezek olyan, sokszor idegenhonos fajok, melyek valamilyen oknál fogva rendkívül hatékonyan kezdenek el terjedni és átalakítják az adott élőhelyet, kiszorítva az addigi őshonos fajokat, átalakítva mind a növény-, mind az állatközösségeket. A túlhasználat kérdéskörével első körben a tengerek túlhasználására szoktunk asszociálni, holott például akár a vadon élő állatok túlvadászata vagy növények és gombák „túlszüretelése” is ide tartozik. Negyedik témakörként a szennyezéstemlíteném, ide tartozik az ökotoxikológia tudományterülete is, mely a városokban hatványozottan jelen van (levegőszennyezés, talajszennyezés, vízszennyezés, fényszennyezés, zajszennyezés esetei). Végezetül pedig a globális klímaváltozás témaköre sorolandó ide. 

A túlhasználatot kivéve a többi négy terület hatványozottan jelen van a városi környezetben, egymás hatását erősítve.

F.V.: A tanulmányok azt mutatják, hogy bármely népesség – egyén, város, ország, világ – ökológiai lábnyoma kiszámítható az általános fogyasztása és a kivetített szükségletei alapján, és ez az adat összevethető a rendelkezésre álló ökológiailag produkív területek nagyságával. Hogyan kategorizálhatjuk Magyarországot, illetve a magyar településeket ebben a vonatkozásban?

B.P.: Hazánknak – arányaiban nézve – jóval kisebb az ökológiai lábnyoma, mint mondjuk a nyugatra fekvő országoknak. Amennyiben azonban a településeket szeretnénk ilyen módon kategorizálni, akkor úgy gondolom, hogy a település méretének növekedésével feltehetőleg exponenciálisan nő az ökológiai lábnyom. Ez valószínűleg összefügg azzal is, hogy a nagyobb vásárlóerő nagyobb beruházási kedvet jelent (gondolva itt az egyénitől a gazdasági szintig egyaránt), amelyek egyre növekvő beépítést jelentenek.

A társadalom jólétének növelése sokszor a környezet rovására megy. Amikor azonban ez a változás elér egy „platót”, és kiegyenlítődnek a társadalmi különbségek (melyek Nyugat- Európában jóval kisebbek, mint a fejlődő országokban), társadalmi szinten megjelenik az igény arra, hogy ne a környezet kárára cselekedjünk (környezeti Kuznets-görbe). Ehhez kapcsolódóan mi végeztünk egy tanulmányt angol, valamint dél-afrikai kollégákkal, amely az ún.  „luxushatásokat” vizsgálta. Ez azt jelenti, hogy a települések gazdagabb részeiben magasabb az élővilág sokfélesége, mint a szegényebbekben. Szárazabb régiók esetében ez a különbség hatványozottan igaz, hiszen ezeken a településeken nagyobb az öntözés foka, mely tovább nyitja az ollót a gazdagabb-és szegényebb településrészek között, ezzel pedig fokozódik egyfajta társadalmi egyenlőtlenség. 

Továbbá, Élvonal kiválósági pályázatunk során 18 kárpát-medencei közepes méretű város körül választottunk ki úgy falvakat, hogy ezek, vagy az agglomerációban, vagy azon kívülre esnek, feltételezve, hogy a távolabb eső területek nagyobb mértékben őrizték meg a falusias jelleget, míg azok, amelyek a városhoz közelebb esnek, azokat sokkal nagyobb átalakítás érte az évek során. Így például a háztáji állattartás, vagy akár a gyümölcsösök visszaszorulóban vannak. Mi éppen arra vagyunk kíváncsiak, hogy ezek a hatások mit jelentenek az élővilág számára. 

F.V.: Bár a fenntartható fejlődés fogalmi köre kétségkívül nemzetközi szinten eredeztethető, mégis azt gondolnom, hogy lokális szinten fejthetjük ki a legközvetlenebb ráhatást a fenntartható fejlődés céljainak megvalósítására. A fenntartható́ településfejlesztés megvalósításának az ügye a társadalom valamennyi rétegét, csoportját érinti. Melyek azok a kiemelendő területek, ahol kulcsszerep jut a városoknak, kifejezetten településokológiai szempontból? 

B.P.: Elsőként a világhírű főemlős-kutatóra, Jane Goodall-ra flektálnék, akinek híres kijelentése úgy szól: „Gondolkozzunk globálisan, cselekedjünk lokálisan.” Én magam is úgy gondolom, hogy ez a kijelentés mindenkire igaz, mindannyian tehetünk a globális éghajlatváltozás ellen is. Környezeti nevelés szempontjából azonban a hangsúly – véleményem szerint – az egyének mellett a városokra helyeződik. 

„Városökológia tekintetében a legeklatánsabb eset az, amikor lefedünk szabad talajfelületeket aszfalttal, házzal, betonnal. Ezzel radikálisan módosítjuk a környezetet, amely a fennmaradó élőhelyek fragmentációjához vezet. Megváltoztatjuk a hidrológiai viszonyokat, az ipari tevékenység és a közlekedésen keresztül növeljük a légszennyezést, de ide sorolhatjuk a talaj- és vízszennyezést is.”

A városi hősziget hatás pedig azt gondolom, hogy mindannyiunk előtt ismert jelenség, amely a városok belterületein jóval magasabb a hőmérsékletet jelent, mint a külterületeken. 

És ahogy mit is jelent ez egy ökológus szemével? A globalizáció hatásának köszönhetően (turizmus, kereskedelem, stb.) a városok ökológiai lábnyoma nyilvánvalóan jóval jelentősebb a kisebb falvakhoz viszonyítva. Mindez természetesen befolyásolja az élőlények viselkedését, élettani folyamatait, evolúcióját.  A legtöbb vizsgálat azt mutatja, hogy a város külterületeitől befelé haladva csökken a fajszám, de az élőlények sokasága ugyanakkor sokszor nem, viszont ez kevesebb fajra koncentrálódik. Ez indirekt módon úgynevezett biológiai homogenizációhoz vezet. De az emberek társadalmi struktúrájára, interakcióira, fiziológiánkra, egészségünkre és akár morfológiánkra is ugyanolyan hatással van a városiasodás.

Végül, hogy mit is tehetünk ez ellen a városokban? Rengeteget. Számos lehetőség van. A külsőbb vagy nehezebben beépíthető területeken fennmaradt természetesebb területeket (pl. budai Sas-hegy Természetvédelmi Terület) fontos és talán olcsóbb is fenntartani, mint a sűrűn beépített belterületeken kisebb-nagyobb parkokat újonnan létrehozni illetve fenntartani. Ezeken a belvárosi területeken is helyet kellene hagynunk természetnek, ahol szintén kínálkoznak jó lehetőségek (pl. Vadvirágos Budapest Program). Mindemellett a városlakók is rengeteget tehetnek a kertjeikben, erkélyeiken vagy a közeli zöldterületeken azért, hogy számunkra is élhetőbb legyen a város.