Fenntartható Városok: A fenntarthatóság, az ún „zöld átmenet”, a klímavédelem kétségkívül nemzetközi kérdéskör, határokon átívelő problémákkal. Miért érdemes mégis települési szinten is foglalkozni a kérdéssel? Hogyan látja, miként tudnak az egyes városok hozzájárulni a klímaváltozás elleni harchoz?
Szabó Péter: Globális szinten már megfogalmazódott a fenntarthatóság irányába történő cselekvés szükségessége. Azt gondolom azonban, hogy ahhoz, hogy globális szinten megvalósuljanak ezek a kitűzött célok, a karbon semlegességtől kezdve a zöld város koncepció megvalósításáig, ehhez a helyi közösségek szintjén kell cselekedni. Elsősorban a szemléletformálással kell kezdeni, ahogy tettük ezt mi is a 18 ezer főt számláló Paks esetében. Ezt követően lehet fokozatosan bevezetni az ilyen irányú intézkedéseket, megvalósítani az ilyen jellegű projekteket, amelyek egyébként hozzájárulnak ahhoz, hogy aztán akár országosan, vagy utána régiós szinten, vagy akár globális szinten, az egész Földre kiterjedően legyenek megvalósíthatóak ezek a célok.
F.V.: Mit jelent Paks városa számára a fenntarthatóság?
Sz.P.: Azt gondolom, hogy ha valaki Paksot emlegeti, akkor elsőre nem egy Duna menti kisváros jut eszébe róla, hanem az atomerőmű, hiszen az országban itt működik az egyetlen atomerőmű már több mint 4 évtizede, így nekünk paksiak számára ebből a szempontból is nagyon fontos a fenntarthatóság. Paks városa is szeretne megfelelni annak, hogy ha már itt működik a szomszédságában egy olyan energia termelő egység, amelynek zéró a kibocsátása, alapvetően tehát tényleg környezetbarát, akkor maga a város is környezetbarát szeretne lenni. Azt is nagyon fontosnak tartottuk megfogalmazni az elmúlt években, hogy Paks ne csak atomváros legyen, hanem, zöldváros is. Célunk, hogy ne csak az atomerőmű jusson az emberek eszébe, hanem az is, hogy zöldváros vagyunk és nagyon fontos a fenntarthatóság ebből a szempontból, nagyon fontos számunkra, hogy az itteni kis közösség – és szerintem jó úton haladunk efelé – a szemléletformálást tekintve, cselekedeteinket is tekintve fenntartható város legyünk.
Csatlakoztunk a Race to Zero kezdeményezéshez, amely az ENSZ fenntartható szemléletmódot népszerűsítő kezdeményezése, illetve szintén kiemelendő, hogy pont idén nyertük el a klímabarát település címet a kis- és középvárosok kategóriájában. Mára már nem csak a városvezetés, nem csak az önkormányzat számára fontos, hanem a lakosok számára is jelentőséget képvisel az, hogy a gyerekeink, az unokáink számára tudjuk biztosítani legalább ugyanezeket az életfeltételeket, amelyeket most élvezhetünk. A környezetvédelem így tehát az oktatásban, edukációban is megjelenik itt Pakson. Megpróbálunk a lakossággal ilyen értelemben kommunikálni, megpróbáljuk eljuttatni ezeket az információkat.
A helyi tömegközlekedést kizárólag elektromos buszokkal szolgáljuk ki, okos mérőket helyeztünk el a városi közintézményeinken, kerékpárutakat alakítottunk ki az elmúlt években és a közeljövőben is, a közterületeink felújításakor mindik ügyelünk arra, hogy növeljük a zöldterületek arányát. A tavalyi évben valósult meg az “1000 fát Paksra”, aminek a keretében 1000 fát ültettünk el közterületen és magánterületeken.
Továbbá az energiahatékonyság biztosítása szempontjából lakóingatlanjainkon napelemeket helyeztünk el, valamint az épületek felújítását – nyílászáró cserétől kezdve a szigetelésen át – mindig támogatjuk a lakossági pályázatokkal, minden évben 70-80 millió forintot erre fordítunk.
F.V.: A paksi atomerőmű körüli vita, a beruházást támogatók és ellenzők közötti véleménykülönbség gyakran vezető hírként szerepel, kétségtelenül jelen van a köztudatban. Városvezetőként Ön miben látja a létesítmény legnagyobb előnyét, valamint legnagyobb veszélyét?
Sz.P.: A jelenlegi energiaválságos időkben úgy gondolom, hogy ez nem is kérdés, hogy micsoda előnye van ennek az atomerőműnek. A paksi atomerőmű alapvetően az ország energiaellátásának 50 százalékát fedezi, és biztonságos is. Az, hogy az EU már fenntarthatónak minősítette az atomenergiát, ez már eleve előnynek számít. Továbbá, itt a bevezetőben már beszéltem arról, hogy zéró széndioxid kibocsátása van a paksi atomerőműnek, a jelenleg működő és a majdan megépülő két blokknak is természetesen. Az atomerőmű előnyei közé tartozik továbbá, hogy olcsó az atomenergia, most is közel 12 forint/kilowatt óráért állítják elő a villamos energiát, szemben más erőművekkel.
Azt az érvet szokták felhozni, hogy nagyon veszélyesek az atomerőművek. Szoktak hozni példákat, Csernobiltól, Fukusimával bezárólag, de ezek az atomerőművek, amelyek már jelenleg is működnek itt Pakson, meg a következő két blokk is olyan biztonsági szabályoknak kell, hogy megfeleljen – 3-as biztonsági szabályoknak – amelyek lényegében majdnem kizárják a baleseteknek a lehetőségét. Például azt a területet, ahol a reaktor működik, már úgy építik meg, hogy ha egy utasszállító repülőgép lezuhanna és ráesne erre az építményre, akkor azt is kibírná.
Ami pedig a hátrányokat illeti, azokról nem tudok beszámolni.
F.V.: Érkeznek Önhöz a város lakóitól származó aggodalmak, kérdések, észrevételek a beruházás vonatkozásában?
Sz.P.: A városlakók abszolút együtt élnek az atomerőművel, nagyon magas az elfogadási aránya. Paks II tekintetében azért hazudnék, ha azt mondanám, hogy ne lennének aggodalmak, ugyanakkor ezek nem a technológiát kérdőjelezik meg, hanem azzal hozhatók összefüggésbe, hogy a város olyan 10 év elé néz, amelyben jelentősen fog növekedni a lakosság létszáma – akár az ideiglenesen itt tartózkodó munkavállalókra ha gondolok – így akár 10 ezer fővel is megnőhet a 18 ezer fős városnak a lakossága. Ebből a szempontból azért vannak aggodalmak, hogy hogyan tudjuk majd ezt a 10 évet úgy kezelni, városvezetőként vagy önkormányzatként, hogy a már itt élők komfortérzetét ne befolyásolja az ide érkező munkavállalók száma, miközben mindent megteszünk annak érdekében, hogy befogadó város legyünk. Mindent megteszünk, hogy a lakosok a lehető legkevesebb hátrányát érezzék a változásoknak. Éppen ezért úgy gondolom, hogy egyensúlyban tudjuk tartani az aggodalmakat, az előnyökkel.