Zalaegerszeg és a fenntarthatóság: interjú Bali Zoltán alpolgármesterrel

Fenntartható Városok: Miért éppen a városok, települések azon egységek, amelyek szerepet játszhatnak a fenntarthatósági átállásban

Bali Zoltán: Gondolkodásmódban és történelmi távlatban is egy kicsit messzebbről indítanám a gondolatmenetemet. Úgy gondolom, hogy amióta az emberiség létezik, azóta közösségekbe szerveződik. Azt szoktuk mondani, hogy a család, mint alapvető közösség után a második identitásképző közösségünk a városunk, a településünk, ahol élünk. 

Ahogy az emberiség fejlődése egyre nagyobb kihívásokat hozott, a XXI. század elejére jutott el oda az általános gondolkodás, hogy a fejlődésnek vannak gátjai, és vannak olyan határai, ahol gyakorlatilag felhasználjuk azokat a nyersanyagokat, életteret és minden olyan adottságot, amely korábban nem okozott problémát, mert a fejlődés volt a fő prosperitás és nyilván a döntéshozók is ennek a szemléletnek a mentén irányították az adott közösségeket, legyen az falu, város vagy akár főváros. 

Mi is látjuk, hogy a 20. században a digitalizáció és a fenntartható fejlődés – ami egy nehezen értelmezhető fogalom – valóban megjelenik a városok gondolkodásában. Egyre inkább úgy kell a városainkat üzemeltetni, hogy a gondozásunkra bízott élettér úgy tudjon fejlődni, hogy a fizikai korlátait nem lép túl és még gazdaságosabban tud üzemelni. Tehát a fenntartható városüzemeltetés nagyjából egy civilizációs kihívás, amely világszinten is megjelenik fogalomként, de ezáltal a települési döntéshozóknak is reagálni kell rá.  A ’20-as, ’30-as években a szén volt az a fő felhasználható nyersanyag, amivel a városok működni tudtak. Most pedig át kell térnünk olyan erőforrásokra, amelyekkel a társadalomnak és a ránk bízott közösségnek az alapvető funkcióit biztosítani tudjuk. 

F.V.: Melyek azok a főbb prioritások, irányok, amelyek a város számára kifejezetten a fenntarthatósági átmenet irányát jelzik? 

B.Z.: Több stratégiai tengelyt határoztunk meg az illetően, hogy a jövő városának milyen stratégiai irányokat kell megjelölnie.  

A jövő városának zöldnek kell lennie. Nyilvánvalóan figyelmet kell fordítani a meglévő természeti értékeinkre, a városi erdőkre, a faültetésekre, az utcák megfelelő kialakítására. 

Egy másik stratégiai irány, amiről talán kevesebb szó esik: a jövő városa nem csak zöld, hanem kék is. A vízgazdálkodás egy nagyon kardinális probléma lesz a városokban az elkövetkező 20-30 évben. Zalaegerszeg az ország egyik leginkább csapadékkal áztatott területe. Egyre mélyebbre kell fúrni a kutakat. Jelenleg 2 víztisztító telepünk van, gyakorlatilag a kutakból szedjük fel a rétegvizeket és a karsztvizeket, ezt tisztító berendezésekkel eljuttattjuk a tisztító üzemekbe, onnan pedig a lakossághoz. De a rendelkezésre álló készlet egyre fogy. A jövő városának egészen biztosan figyelmet kell majd fordítania arra, hogy a csapadékvíz megtartásával, a belső tisztító rendszerekkel, új kutak fúrásával egy felelős vízgazdálkodást ki kell alakítani. 

A harmadik stratégiai pont, amely a jövő városát és annak fenntartható városüzemeltetését meghatározza, az a mobilitás kérdésköre. A forgalmi dugók jelensége nem csak a fővárosok sajátja, az utóbbi időben Zalaegerszegen is megjelent ez a problémakör. Zalaegerszegen 26 ezer háztartásra már 35 ezergépjármű jut, ez ezer főre vetítve meghaladja a fővárosi átlagot is. A jövő városának ahhoz, hogy fenntarthatóan tudjon működni, ahhoz megfelelő tömegközlekedésre, megfelelő közlekedésszervezésre, kerékpárutak építésére van szükség. Meg kell tehát teremteni a szükséges infrastruktúrát. 

A következő ilyen stratégiai pont az energetika kérdése, mely egészen biztosan sarkalatos pontját képezi majd az elkövetkező időszaknak. Az elmúlt időszak az energetikai korszerűsítésekről szólt, közintézményeinkre napelem, napkollektorok kerültek, új uszodánk hőszivattyúval készül. De hiába jelentenek ezen lépések jelentős energetikai megtakarításokat, az energia-ár növekedése érezhető. 

A jövő városában elengedhetetlen továbbá a közösségek egyben tartása. Ahogy a beszélgetés elején is említettem a család, mint alapvető közösség után a második identitásképző közösségünk a városunk, a településünk, ahol élünk. 

Végső sorban pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni a digitalizáció kérdését sem. A jövő városüzemeltetéséhez, a kihívásokhoz, a feladatokhoz digitális platformokat kell teremteni. Ilyen példa a városkártya, amelyet Zalaegerszegen már 26 ezer ember használ. Továbbá a közösségi média megfelelő használata is jelentős előrelépés jelenthet ezen a téren a lakossággal való kapcsolattartásban. 

F.V.: Ha már a lakosság került szóba… Gyakran emlegetik az egyéni és közösségi felelősség kettősét. Hogyan oszlik meg Ön szerint a felelősség a települési fenntarthatósági átállás tekintetében a lakosság, valamint a döntéshozói szféra között? 

B.Z.: A lakosságot azt gondolom, hogy egyre inkább foglalkoztatják az ilyen jellegű kérdéskörök, hiszen a médián keresztül egyre jobban jelen vannak ezen témakörök a mindennapokban is. A valós kérdés azt gondolom nem is annyira a lakosság nyitottsága, hanem annak a kérdése, hogy mennyire hajlandóan a város lakosai valóban tevékenyen részt venni ezekben a folyamatokban. Véleményem szerint célszerű minden fejlesztéshez kapcsolódóan megtalálni azt az adott társadalmi csoportot, akit az adott kérdéskör valóban foglalkoztat és megvan az a plusz tudástőkéje, amely a döntéshozók segítségére lehet a folyamatban. Az előbbiekben megnevezett stratégiai irányok mindegyikére igaz, hogy elengedhetetlen az érdekeltek megfelelő körének bevonása. 

F.V.: Számos vidéki város esetében jelent kihívást a fiatalok helyben tartása? Milyen ösztönzők hathatnak a fiatalok ezirányú döntéseire, valamint milyen szerepe lehet az önkormányzatoknak a fiatal generáció fenntarthatósági szemléletformálására? 

A fentieken túl természetesen elengedhetetlen az edukáció is, különösen a fiatalok körében. Nagyon jó látni és hallani azokat az ötleteket, melyeket egy- egy rendezvény során a fiatalok osztanak meg velünk a város jövőjét illetően és szeretnénk az ő bevonásukat minél szélesebb körben érvényesíteni a jövőben is. 

Az említett jelenség Zalaegerszegen is jelen van, de emellett vannak pozitív példák is a kérdéskörben. Az egyetemista hallgatók esetében Zalaegerszeg még nem tud általánosságban – egy két speciális képzés kivételével – olyan képzési rendszert biztosítani, amely elősegítené ennek a korosztálynak a helyben tartását. Ugyanakkor ezen életszakaszt követően már sokkal inkább megfigyelhető a harmincas- negyvenes korosztály esetében a szülővárosba való visszatérés, hiszen az életkörülmények tekintetében „kompaktabb” megoldást jelent a kisebb város. 

2023. 01. 31.