Balatonyi László, az Országos Vízügyi Főigazgatóság munkatársa
Fenntartható Városok: Mivel foglalkozik pontosan az Országos Vízügyi Főigazgatóság?
Balatonyi László: Ha egyszerűen szeretném összefoglalni az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) tevékenységét, akkor alapjában véve a területi vízgazdálkodással, vízkárelhárítással összefüggő feladatok ellátásával foglalkozunk. Ebbe egyrészt beletartozik a koncepciók, stratégiák kidolgozása (Kvassay Jenő Terv, Nemzeti Vízstratégia), másrészt ide értendők a konkrét kivitelezési tevékenységek is. Továbbá az OVF és a területi vízügyi igazgatóságok feladatköre kiterjed az állami tulajdonú vízfolyások fenntartására, kezelésére, fejlesztésére, üzemeltetésére valamint a felszíni vizek jó állapotban tartására.
“Az OVF a magyar vízgazdálkodás középirányító szerve, 12 területi vízügyi igazgatósággal. Külön kiemelendő, hogy míg a legtöbb szervezet megyékre, mint közigazgatási egységekre lebontva látja el feladatát, addig a vízügy nem területi egység, hanem vízgyűjtőre szervezetten látja el feladatait.”
F.V.: A víz leghatékonyabb városi használatához a vízellátásnak, a szennyvíz-kezelésnek, a csapadékvíz-gazdálkodásnak és az árvízvédelemnek egyetlen dinamikus, összefonódó rendszert kell alkotnia. Hogyan jellemezhetjük Magyarországot e tekintetben? Mennyire jelenik meg hangsúlyosan a vízgazdálkodás kérdése a települési döntéshozatal valamint a várostervezés vonatkozásaiban?
B.L.: Sajnos nincs egy egységes vízgazdálkodási tárca, így a kérdés meglehetősen fragmentáltan jelenik meg a közigazgatásban. A víziközművekkel kapcsolatos feladatok jelenleg az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz, a mezőgazdasági kérdések az Agrárminisztériumhoz, míg az általános vízgazdálkodási kérdések a Belügyminisztériumhoz tartoznak.
A vízügyi kérdéseket érintően vannak természetesen nemzeti-, és települési/településfejlesztési érdekek, de ugyanakkor ott van a vízkárelhárítás is mint kérdéskör, mely feladatot a településvezetők kénytelenek ellátni a településeken. Mi alapvetően “településen kívül” vagyunk felelősek a vízkárelhárítási tevékenységek ellátásáért, mégis igény esetén műszaki segítséget nyújtunk a települési vezetőknek is. Hiszen gyakorlatban azt tapasztaljuk, hogy igen kevés azon polgármesterek száma, akik vízépítő mérnöki diploma birtokában lettek településvezetők. Jól tudjuk azt is, hogy a polgármesterekre háruló számtalan teendő közül csak egy a vízgazdálkodási feladatok ellátása – ami ráadásul legtöbbször háttérbe szorul -, ugyanakkor baj esetén nagy szükség van a konkrét védekezési tapasztalatokra. A vízügy is tudja ezt jól, de sajnos mi is korlátozott erőforrásokkal rendelkezünk, és ezek elsődlegesen a jogszabályokban meghatározott feladataink ellátására terjednek ki. Azonban ezen felül is igyekszünk támogatók lenni, mivel ez nem csak állami, vagy önkormányzati feladat, hanem állampolgári kötelem is.
A településvezetők vízkárelhárítási feladatainak támogatására adtuk ki még 2015-ben például a települési vízkárelhárítási segédletet a Magyar Mérnöki Kamara közreműködével. Az elkészült dokumentumok – nevezzük vízkárelhárítási terveknek -, támogatják a polgármestereket az esetleges vízkárelhárítási tevékenységek ellátásában. Amennyiben mégis állami segítséget kér a település vezetője, akkor pedig a kirendelt vízügyes kollégák számára is azonnali információkat tud szolgáltatni. Azonban hiába adtuk ki ezeket a módszertani útmutatókat, nem készült el minden településre és az éves aktualizálások is nehézkesek, pedig amikor válsághelyzet van, akkor életet vagy infrastruktúrát menthet.
F.V.: A klímaváltozás miatt egyre nő a veszély, hogy a lezúduló vízmennyiség túlterheli a vízfolyásokat, és bizonyos esetekben a szennyvízzel kevert csapadékvíz elárasztja a belvárost. Milyen lépéseket tehetünk, és milyen intézkedések születtek már ennek megelőzése érdekében? Milyen stratégiai vagy éppen operatív vészforgatókönyvet tartalmazó dokumentumok léteznek az ilyen helyzetek kezelésére?
B.L.: Éppen ezen felvázolt problémára nyújt megoldást a települések számára elkészített ún. vízkárelhárítási terv. A gond azonban az, hogy a települések csupán egy részének áll rendelkezésre ilyen terve, és az sem biztos, hogy naprakész, vagy éppen alkalmas a védekezési feladatok támogatására. Ami még fontosabb lenne, hogy ne ebben a keretrendszerben gondolkodjunk (védekezés és szükség szerint helyreállítás), hanem a megelőzés, felkészülés intézményrendszert erősítsük. Szintén fontos, hogy az adott településen zajló fejlesztések legalább ne rontsák az adott térség vízgazdálkodását. A vízügynél minden településhez két kolléga van beosztva a területileg illetékes vízügyi igazgatóságtól, ovábbá az Országos Vízügyi Főigazgatóság szervezetében belül működik az Országos Vízjelző Szolgálat, akik folyamatosan adják ki a hidrológiai előrejelzéseket, figyelembe véve az Országos Meteorológiai Szolgálat csapadék előrejelzéseit. A beosztott kollégák SMS-t és emailt kapnak abban az esetben, ha településükön várhatóan 20 millimétert meghaladó eső várható. Így egy esetleges megkeresés, vezénylés nem éri őket váratlanul, és szinte azonnal tudnak indulni a helyszínre.
“Személyes véleményem szerint igenis fontosak az egyes szakágazatok stratégiai dokumentumainak a megléte, ugyanakkor az egyes programok közötti még nagyobb összhang megteremtése szükségszerű.”
F.V.: A Balaton nemzeti kincsünk, melynek kapcsán számos alkalommal kerülnek összetűzésbe a különböző gazdasági-társadalmi szempontok. A tó szabályozási vízszintjének emelése, az újra és újra előkerülő szolgálati kikötő kérdése, a nádasok helyzete a leggyakoribb ilyen vitás kérdések. Hogyan rendezhetőek ezen problémafelvetések?
B.L.: Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy olyan, hogy “vízügyi érdek” nem létezik. Az, hogy egy vízügyi létesítmény – legyen szó természetes, vagy mesterséges létesítményről -, milyen üzemrend alapján üzemel, azt nem a vízügyi szolgálat határozza meg. Egyrészről, adott maga a vízügyi létesítmény, ami megszabja, hogy milyen mozgástérrel üzemeltethető, másrészről pedig a hasznosítókkal közösen kerül kialakításra az üzemvízszint. Látni kell, hogy egy valós helyzetben sokszor merőben eltérő, vagy éppen szinte teljesíthetetlen igények vannak. A Balaton esetében van, aki a horgászatot, más a turizmust vagy területfejlesztést, de talán legtöbben a zavartalan strandolást részesítik előnyben. Emellett szintén ismerni szükséges a Balaton vízrendszerét, adottságait. Adott a terület vízgyűjtője, zalai befolyással és a Sió-csatornán történő levezetéssel. Önmagában a tó felületére hulló esetleges csapadék mennyisége kevés a jelentős vízszint növekményhez. A vízgyűjtőre kell esnie a csapadéknak, ami általában tavasszal esik, amikor eleve is magasabb a szabályozási maximális felső vízszint. Bármennyire is ki akarja szolgálni a vízügy az augusztusi strandszezont a víz mennyiségében és minőségében, azt jószerivel csak a tavaszi vízfelhalmazodási időszakban tudjuk megtenni.
“És mégis hogyan tovább? A hosszú távú konszenzusos igényeknek megfelelő létesítmények kellenek, amik egyébként már folyamatban vannak. Ugyanakkor társadalmi és környezetvédelmi oldalról is biztosan nagyobb megértés kell a létesítményt üzemeltető szervezetek felé, ugyanis a klímaváltozás a Balaton vízháztartási állapotának alakulására is hatással van. A fejlesztések melletti gyors üzemeltetési reakciókkal ugyan megszüntetni nem lehet a negatív hatásokat, de tompítani igen. Ez az, amit mi, vízügyesek végzünk nap, mint nap: a meglévő vízkormányzási művekkel – emberfeletti erővel – igyekszünk kiszolgálni a merőben eltérő és nagyon szóró igényeket.”