Balla Attila a Digitális Jólét Nonprofit Kft. technológiai és vállalkozásfejlesztési ügyvezető-helyettese.
Fenntartható Városok: Mi hívta életre a Digitális Jólét Programot?
Balla Attila: Magyarország kormánya 2015 végén – az internetről és a digitális fejlesztésekről szóló nemzeti konzultáció, az InternetKon eredményei alapján – elindított, a digitális ökoszisztéma egészét érintő Digitális Jólét Programot (DJP) azzal a céllal, hogy Magyarország minden polgára és vállalkozása a digitalizáció nyertesei közé kerülhessen. A DJP akkor még csak egy 10 fős csapat volt, míg most már egy közel 500 fős állami nonprofit vállalattá nőtt. Azért használom a vállalat szót mert ugyan van egy egész erős lábunk, amely a közigazgatáson és annak a folyamatain (így például stratégia alkotáson) alapul, ugyanakkor arra törekszünk, hogy piaci logikával is tudjon a DJP – mint 100% állami tulajdonú cég – szolgáltatni. Azt lehet mondani, hogy a DJP működése a teljes digitális ökoszisztémát lefedi.
F.V.: A DJP kiindulási pontja, hogy az állam felelős a polgárok digitális jólétéért is, ezért a DJP 2030 központi témája a digitális államkormányzás. Mit kell érteni ezalatt? Hogyan kapcsolható össze a DJP 2030 a 2030-as Fenntartható Fejlődési Célokkal?
B.A.: A DJP 2030 egy közel 10 éves időtávot átkaroló digitális fejlesztés és digitális kompetencia fejlesztési területeket érintő stratégiát jelöl, amelyben erőteljesen megjelenik a szolgáltató állam koncepciója. Ez azt jelenti, hogy mélységében kell átalakítani az eddigi megszokott rendszereinket. A DJP 2030 egyaránt kitér az agrárium, 5G, oktatás, okos városok, drón alkalmazás, mesterséges intelligencia és még számos egyéb olyan kérdéskörre, melyek mind külön ágazati fókuszonként szerepelnek ebben a stratégiában.
Mint ismeretes, 2021 júniusa és 2022 júniusa között Magyarország vette át a V4 soros elnökségét. Ilyenkor sokkal aktívabb életet él a szakpolitika és egyben a hazai digitális piac is. Amire rá szeretnék mutatni, hogy éppen a fenntartható és digitális településfejlesztés egy olyan témakör amelyről V4 szakértői szinten is rendkívül elismerő visszajelzések érkeznek.
„Magyarországon ebben a témában általános vélekedés, hogy mindig a fejlesztések mögött járunk, követve az egyes új trendeket. A digitalizáció pont nem egy ilyen terület, hiszen mire az Európai Unióban előtérbe kerültek az ‘okos városok definíciós kérdései, vagy éppen annak vizsgálata, hogy hogyan tudja a vidéki életminőséget az ilyen irányú fejlesztés és beavatkozás támogatni, addig Magyarországon már teljes létjogosultsággal működő digitális települési projektek – direkt nem használva az okos város kifejezést – működnek.„
2020 novemberben bejelentettük a Digitális Falu Programunkat ,közel 100 magyarországi településen zajlanak ileyn irányú fejlesztések, melyekből tavasszal már közel 30 projekt átadására is sor került. Ez egy olyan helyzeti előny jelenleg, amikor is az EU napirendjére tűzte az ún. ‘smart village’ témáját addigra mi már teret foglaltunk magunknak a Kárpát- medencében a Digitális Falu Programnak köszönhetően.
F.V.: Weboldalukon úgy fogalmaznak, hogy “a digitális átalakulás egy átfogó, esélyteremtő társadalmi változás, amelynek középpontjában maguk az emberek állnak.” Hogyan jelenik meg a gyakorlatban a nagyobb, fejlettebb városok, valamint a kistelepülések között húzódó különbség a fenntarthatósági átállás, valamint a digitalizáció tekintetben?
B.A.: Amikor digitális fejlesztésről beszélünk, akkor nagyon széles az az eszköztár, ami csökkentheti ezt a fajta Budapest és vidék, nagyváros és kistelepülés közötti különbséget. Nyilvánvalóan Budapestnek több erőforrása lehet ilyen jellegű fejlesztésekre mint például Csongrád megyében vagy Borsod külső részén egy négyszáz fős kistelepülésnek. De éppen ezeket a szakadékok megszüntetését, ezt a fajta együttállást, fejlődést tudja a digitalizáció felgyorsítani és segíteni. Az elmúlt tíz évnek a felismerése Magyarországon és világszerte is, hogy egy okos város, egy digitális település valójában a köz- és a magánszféra közötti folyamatos párbeszédre kell, hogy figyeljen, rugalmasan, megfelelő költségvetéssel és olyan technológiai, illetőleg területi lefedettséggel ami folyamatosan ezeket az innovációkat kezeli és beépíti a saját rendszerébe. Vegyünk egy példát, hogy ez hogyan is jelenik meg a vidéki kistelepüléseken. El tudunk költeni például egy analóg játszótérre területi, hazai vagy EU-s forrásból, 10 millió forintot egy 500 fős településen. Ugyanakkor e forrás elköltésére van egy másik opció is, ahol ugyanezt egy olyan jellegű digitális kompetencia fejlesztő résszel – nyilván az eszközök által nyújtott lehetőségekhez mérten – felfejleszthetjük úgy is, hogy nem fog többe kerülni de adott esetben mondjuk biztonsági visszajelzést ad a szülőknek, vagy önmagában a területvédelmet oldja meg.
Fontosnak tartom kiemelni továbbá, hogy a magyarországi helyzet abban a tekintetben is egyedi, hogy a közel 3200 településből több mint 2500 esetében 5000 fő alatti lakosságszámról beszélhetünk. Így tehát hazánkban teljesen más aspektusokat kell kialakítani akkor amikor digitális településfejlesztésről beszélünk. Éppen ezért nagyon sok ilyen jellegű beavatkozás önállóan egy településen nem is értelmezhető.
F.V.: Említetted, a smart city, azaz az okos város kifejezéssel szkeptikus vagy. Miért?
B.A.: A smart city kifejezést Magyarországon két okból nem szeretem használni ebben az ökoszisztémában. Egyrészt a kifejezés gyakran keltheti azt az érzetet a lakosság számára, hogy itt valami kütyükkel és szenzorokkal teletűzdelt gigapoliszról van szó, amiben az ember nem játszik szerepet, miközben – véleményem szerint – a digitális településfejlesztés legfontosabb eleme éppen az ember.
Amiatt sem tartom továbbá célravezetőnek a kifejezést, hiszen a paradigmaváltás még jelen pillanatban is zajlik. Sok település esetében még testidegen a smart city kifejezés. Ugyanakkor a digitális település kifejezést már kezdik alkalmazni polgármestereink, döntéshozóink. Fontos hangsúlyozni, hogy ha belépünk egy települési térbe ott a szükséges és elégséges kompetenciának rendelkezésre kell állnia. Ezért is indítottuk el digitális térségfejlesztési képzéseinket, melyeket eddig összesen több mint 1400 település képviselője végzett el.
F.V.: Ön szerint melyik lehet hatásosabb ösztönző: ha a társadalom oldaláról közelítjük meg a kérdést, és a szemléletformálás eszközeivel ösztönözzük a digitalizáció és tágabban a fenntarthatósági átállást, vagy a közigazgatásban, a városvezetés oldaláról várható elsőként a változás?
Napjainkban úgy vélem egyszerre van jelen a közigazgatás oldalán tapasztalható döntéshozatali mechanizmus, valamint a társadalom digitális kompetenciáját érintő – az imént is említett – paradigmaváltás. A mai társadalom mindent a digitalizáció eszközein keresztül szeretne elérni, így megfigyelhető egy olyan jelenség, mely szerint azok a fejlesztések, melyek az egyének kényelméhez közvetlenül járulnak hozzá, nagyon hamar elfogadást nyernek a lakosság részéről. Példaként említhető egy olyan telefonra letölthető applikáció, mely valós időben mutatja a város különböző pontjainak légszennyezettségét, így például a gyermekét sétáltató kismama pontosan tudja, hogy hol nem érdemes a babakocsival közlekednie. A másik oldalon azonban azokra a digitális fejlesztésekre is gondolnunk kell, melyek egy település feladatainak – legyen szó kötelezően előírt vagy önként vállalt feladatról – hatékony végrehajtásához járul hozzá. Hogy ide is hozzunk egy kézzelfogható példát, megemlíthetjük az okos kukákat, amelyek azáltal, hogy valós időben mutatják telítettségi szintjüket lehetőséget adnak a városüzemeltetési vállalat számára, hogy csak abban az esetben gondoskodjanak a szemét elszállításáról, amikor arra a kukák telítettsége okán szükség van. Ugyanakkor nagyon jól látszik, hogy csak akkor érünk célt és akkor tudunk megfelelő tempót felvenni, ha a megfelelő igény és szükségszint mentén jön létre bármilyen jellegű fejlesztés.
Melyek e folyamat megvalósulásának a legnagyobb akadályai?
Fontosnak tartom, hogy az előbb említetteknek megfelelően a közigazgatás és a társadalom ilyen irányú fejlődése egymás mellett, egyidőben menjen végbe. A források rendelkezésére állása természetesen mindig egy kardinális kérdés, amely adott esetben akadályát is képezheti a megvalósítás folyamatának. Ugyanakkor én most nagyon bizakodó vagyok, az elmúlt egy évben ki lehet mondani, hogy körülbelül 2-3 évnyi lemaradást hoztunk be ebben a témában. A felzárkózás mindig akkor pozitív előjelű, ha nem csak utolérni akarom azt az adott szintet hanem meg is előzni.
Úgy gondolom, hogy ha a következő öt évben erre nem fektetünk kellő mértékű forrást és energiát, akkor nem tudjuk majd a településeket sem rábírni arra, hogy az ilyen jellegű fejlesztéseket előmozdítsák.
A kommunikáció és lakossági bizalom olyan tényezők, melyek hiánya megakadályozhatja a digitális településszövetek hazai elterjedését. Túl sokat beszélünk a technológiáról, és keveset arról, hogy milyen valós előnyökkel jár a polgárok számára, akik sokkal digitálisabbak, mint a városaink, és felkészültek okos városokban élni. A lakosságot támogatni kell az értéknövelt digitális szolgáltatások használatában, amelyekért gyakran hajlandóak többet fizetni. Ez merőben hozzájárul a digitális települések fenntarthatóságához. Nagyon is számít a bizalom sebessége!
Linkek:
DES Index – https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/ip_21_5481
Digitális jólét program – https://digitalisjoletprogram.hu/