Fenntartható Budapest – fővárosunk zöld szemmel – interjú Ámon Adával

Ámon Ada, energia- és klímapolitikai szakember. 1998-tól 2015-ig a klíma- és energiapolitikai kérdésekkel foglalkozó Energiaklub igazgatója, 2015-től 2020 májusáig elnöke. Emellett dolgozott a londoni székhelyű International Institute for Energy Conservation (IIEC) konzulenseként, a CEE Bankwatch (Bankfigyelő Hálózat) energiakoordinátoraként, 2004 és 2008 között tagja volt az Országos Környezetvédelmi Tanácsnak és energia-tanácsadója az Európai Parlament Zöld Frakciójának. 2015 óta vezető munkatársa a londoni székhelyű E3G-nek – Third Generation Environmentalism –, mely a világ 5. legbefolyásosabb zöld think-tankje.

Jelenleg a Főpolgármesteri Hivatal Klíma és Környezetügyi Főosztályát vezeti, így többek között Budapest klíma- és zöldenergia fejlesztési stratégiájának kialakításáért is felel.

F.V.: Kezdjük egy általános, nemzetközi kitekintéssel: az Európai Unió célul tűzte ki a 2050-ig elérendő klímasemlegességet. Az Európai Bizottság 2021 júliusában előterjesztette a közösség megemelt klímaambícióinak elérését célzó javaslatcsomagját, melynek alapjául a korábban, még 2020 decemberében elfogadott, 40-ről 55 százalékra megnövelt 2030-as kibocsátási célkitűzés szolgált. Hogyan csapódnak le ezen nemzetközi vállalások hazai vonatkozásban? 

Á.A: Nem várható el egyének, háztartások, vállalatok részéről az a fajta klímatudatosság, amit sokszor számon kérnek rajtuk. Alapvetően ez egy szakpolitikai kérdés. Ha a kormány úgy dönt, hogy fontos, akkor ehhez olyan beavatkozásokat, jogszabályokat, gazdasági keretrendszert kell társítani és lemodellezni, amely biztosítja, hogy a kívánt változás bekövetkezik. Tettenérhető lesz ez a vásárlói szokásokban, az energiafogyasztásban, beruházói döntésekben és a gazdasági szereplők különböző erőforrásokhoz való hozzáállásában, amiből levezethető a folyamatosan és jól kiszámítható CO2 kibocsátáscsökkenés. 

Úgy gondolom, hogy a magyar kormány számára a klímapolitika nem tényező. Az Európai Bizottság akadékoskodó ügyleteinek gondolják. Egy kormány sem volt ebben a kérdésben nagyon progresszív, ugyanakkor mostanra – az elmúlt 10-15 évben –  lett teljesen nyilvánvaló és erősödött fel az a megértés a klíma-kérdésekkel kapcsolatban, amely abba az irányba kell, hogy terelje a kormányokat is, hogy ezzel ténylegesen foglalkozniuk kell.

2050-re mindenkinek klíma neutrálissá kell válnia. Akár fölülről, akár alulról nézzük, háztartástól Európai Unióig vagy az államok szintjéről a vállalatokon és megyéken, városokon át, a háztartásokig. Ez egy komoly feladvány. Ha halogatjuk az ezzel kapcsolatos cselekvéseket, akkor ez egyre komolyabb kihívássá válik a célévet megelőző utolsó pár évben, miközben  iszonyatosan drága is lesz.

Ha most sikerül egy jó pályát kialakítani ezzel kapcsolatban, akkor az nemzetgazdasági és össztársadalmi szinten sokkal hasznosabb lehet, mint más döntéshozókra (következő kormányzati terminusok) és/vagy a következő generációkra hagyni a felelősséget.

F.V.: Budapest  klímavészhelyzetet hirdetett, illetve külön klímastratégiát fogadott el. A cél: 10 év alatt 40 százalékkal csökkenteni a károsanyag-kibocsátást, hogy mérsékelni lehessen a klímaváltozás már elkerülhetetlenül jelentkező hatásait. Budapest ezzel csatlakozott az európai Polgármesterek Szövetségének több mint 10 ezer tagjához. A döntést követően többen – köztük a GreenPeace – úgy fogalmazott, hogy „A klímavészhelyzet kihirdetése első lépésnek jó, de valódi tettek kell, hogy kövessék”. Mely eszközökkel, milyen lépésekkel tervezik elérni a stratégiában megjelölt célkitűzést? Melyek a legnagyobb kihívások?

Á.A.: Budapest klímastratégiáját 2021 márciusában fogadták el. Komoly munka folyik, melynek a budapestiek már most is érzékelik és látják a hatását. Budapest Fenntartható Energia- és Klíma Akcióterve – azon célkitűzésével, hogy 2015-höz képest 2030-ra 40%-al csökkentsük a kibocsátást a városnak – egy reális terv és illeszkedik az EU céljaihoz.

Becslések alapján egy 2500 milliárd forint értékű, sokszereplős projektről beszélhetünk, amelynek az épületenergetikai lába egy 1000 milliárdos tétel. A cselekvési terv szerint 2030-ig a háztartások harmadát kell felújítani, amely jelentős energiaigény-csökkenést eredményezne és a tervezett szén-dioxid kibocsátás csökkentés 40%-át is biztosíthatnánk ezzel. Ahhoz, hogy ez az 1000 milliárd forint bekerüljön a klíma ágazatba, legalább 350-400 milliárd forintnyi támogatást kellene közpénzből a szektor rendelkezésére bocsátani,  hiszen csak ez tudná megmozdítani a további privát megtakarításokat és tőkét. Így kerülne szigetelőanyag a házakra, új ablakok a régi rosszul zárók helyére, illetve modernizálnák a fűtési rendszert, automatizálnák és okossá tehetnék az emberek a háztartásaikat és még sorolhatnám. 

A kép azonban nem ilyen egyszerű. A koronavírus-járvány súlyos gazdasági károkkal jár, emellett pénzelvonások is sújtják a Fővárost. Így ebben a helyzetben támogatásra nincs forrásunk, habár az országba érkező uniós források, pl. a helyreállítási és ellenállóképességi eszköz is pont ilyen célokat hivatottak szolgálni. Ezért is döntöttünk úgy, hogy inkább előkészítünk olyan projekteket és pénzügyi konstrukciót, ami szolgálja a klímastratégia megvalósulását, de nem feltétlenül igényel nagyarányú támogatást. Ilyen például a napelemes rendszerek budapesti elterjesztése és integrálása a magyar illetve budapesti villamosenergia rendszerbe. Emellett a zöldfelületi stratégiát és a városi zöldterületek növelését is érdemes megemlíteni. Erőteljesebben foglalkozunk továbbá az adaptációs kérdésekkel, vagyis a klímaváltozáshoz való városi alkalmazkodás témájával. A budapestiek életét ugyanis valamelyest súlyosabban érintik a globális éghajlatváltozás helyi jellegzetességei: a hőhullámok, a hirtelen és heves esőzések vagy a szárazság. Ezek a tényezők komoly hatással vannak a város élhetőségére. Ezért elkezdtünk beszélni ezekről a problémákról, és különböző akciókat tervezünk: a város legmelegebb  pontjaira hűsítő szigetek kerültek az elmúlt nyarakon és az ivókutak is megsokszorozódtak. Egy másik projektünk keretében azt modellezzük majd, hogy mi történik, ha hirtelen érkezik a város különböző pontjaira nagy mennyiségű eső, hiszen a klímaváltozás egyik velejárója a csapadékeloszlás átalakulása. Így Budapesten is fontos, hogy a csatornarendszert felkészítsük a villámárvizekre, de még fontosabb, hogy megvizsgáljuk, hogyan lehetne visszatartani az így érkező csapadékot, tehermentesítve ezáltal az infrastruktúrát.  

F.V: A valódi, eredményes lépések megvalósításához szükség van a lakosság, a kerületi vezetők, a kormány együttműködésére is. Mely területeken, milyen formában jelentkezik ez az együttműködés? 

Á.A.: Éppen az imént említett vízügyi kérések vonatkozásában például több kerülettel  is együttműködésben áll a Fővárosi Önkormányzat. Ezek markánsan különböző kerületek (VII., XII., XVIII.), markánsan különböző adottságokkal, földrajzi, épületek és lakossági összetétel szempontjából egyaránt. Szeretnénk bevonásukkal kipróbálni a helyileg hatékony vízvisszatartási módszereket, melyek a fejlesztési források hatékonyabb elköltését eredményezhetik. 

A napenergia vonatkozásában is nagyon érdekes az a felismerés, hogy a napelemes rendszerek helyi szabályozása, engedélyezése akár kerületenként is nagyon különböző. Ennek mentén éppen arra teszünk most kísérletet, hogy harmonizáljuk, azaz valamifajta egységesítést hajtsunk végre. Szeretnénk a vonatokozó szabályozást érthetőbbé és átláthatóbbá tenni a lakosság számára, ezzel is könnyítve az ilyen jellegű beruházások elindítását. 

Nagyon fontos dolgunk van a parkolási rendszer valamint a mikromobilitási pontok létrehozásával. Bizonyos kerületekben például sokkal több parkolási engedélyt adtak ki, mint ahány parkolóhely van az egész kerületben.  Sok lakáshoz akár már 3 autó is tartozik. A városi gépkocsi használat visszaszorítása a főváros és a kerületek egyik potenciális együttműködési terepe a klímatörekvések elérésében, ami persze csatatérré is alakulhat, ha nem vigyázunk.

Egy városi intézkedési terv vagy bármilyen környezettudatos szakpolitika szempontjából szinte mindenkinek a közlekedés jut eszébe. Szén-dioxid kibocsátás szempontjából ez 25%-át jelenti Budapest összes kibocsátásának. A legtöbben ezt magasabbnak gondolnák. Ebből ugyanakkor mindössze 2 százalékpont a közösségi közlekedés része, miközben majdnem annyi embert szállít nap mint nap, mint a magán célú járműforgalom. Így tehát az egyik legfontosabb tényező, hogy az emberek elkezdjék a magán és egyéni utazási módok helyett a közösségi közlekedést használni.

Továbbá, szinte mindenki számára ismeretes az a probléma, amit az új típusú járművek jelentenek a városban (egy és több kerekű elektromos járművek, rollerek, biciklik, scooterek stb.): KRESZ-beli helyük,  köztéri töltésük, parkolásuk (ha lehet így hívni azt, amikor valaki találomra hagyja éppen ott a kölcsönzött járművet, ahol éppen jól esik). Éppen ezért nagyon fontos, hogy megteremtsünk egy olyan infrastrukturát, amely mindenki számára elérhető, és könnyű átváltást biztosít a közösségi közlekedési ágazatokon belül. Ugyanúgy ahogy buszról villamosra átszállunk, átszállhatunk villamosról rollerre vagy biciklire is. 

Néhány olyan területet soroltam, amelyekben a városon belül mindenképpen együttműködésre van szükség és ehhez meg kell teremtenünk a lakossággal való jó kommunikációt is.

„Maga a klímastratégia is erőteljesen épít a kifejezetten erre a témára szervezett közösségi gyűlésen megfogalmazott javaslatokra. A lakosságtól kapott javaslatok egyrészt megerősítik a politikai súlyát ennek a dokumentumnak és a benne foglalt intézkedéseknek. Másrészt sikerül kialakítani a “saját város” életérzést a budapestiekben, amelyben mindenki vigyáz arra, ami körülvesz minket, és ettől is élhetőbb és szebb marad ez az egyébként is gyönyörű város.” 

F.V.: Mi a leghatásosabb mód Budapest lakosságának, a civil és az üzleti szféra bevonására, hogy aktívan részt vegyenek egy élhetőbb város kialakításában?

Á.A.: A vállalatok vagy egyéb szervezetek, mint például kórházak, szállodák, egyetemek a városok fontos alkotóelemei. A nagyvállalatok mára már komoly klímacélokkal rendelkeznek. Sokkal ambiciózusabb célokkal, mint például egy adott  (közép-európai) ország állami szinten. Mi abban szeretnénk partnerül hívni őket, hogy ezt az ambíciót osszák meg velünk, húzzák fel magukhoz a többi vállalkozást, intézményt, ezzel is hozzájárulva a Főváros ezirányú fejlődéséhez. 

Ez nem altruizmus a részükről, ezt várják tőlük a részvényeseik, fogyasztóik, befektetőik is. A piacok általánosságban sokkal klímatudatosabbá váltak, és ez leképeződik  az üzleti célokban is. Bizonyos vállalatok már nem csak a saját kibocsátásukat próbálják mérni és csökkenteni, hanem arra is törekednek, hogy akár beszállítóik kiválasztása során is érvényesítsék a fenntarthatósági- és klíma szempontokat. Ebben a folyamatban  szeretne Budapest részt venni egy olyan platform megteremtésével, ami másokat is akcióra és újabb célok felállítására késztet.

F.V.: Mennyire jelenik meg hangsúlyos elemként Magyarországon a települési fenntarthatóság? Melyek azok a tevékenységi körök, tématerületek, melyek elsősorban a települések kezében vannak és amelyek helyi szinten is hozzájárulhatnak a nemzetközi szinten kitűzött 17 cél eléréséhez?

Á.A.: Budapest ilyen szempontból különleges település. Van egy kétszintűség a kerület és főváros között, ami meglehetősen nehézkessé teszi a döntéshozatalt. Ezen kívül óhatatlanul megjelenik vidék-főváros „ellentét” kijátszása is. Az, hogy egy ország fővárosa hogyan néz ki, mit engedhet meg magának, milyen állapotban vannak a közművei, illetve mennyire kiszolgáltatott a külvilágnak az az országról is kiállít egy képet. Budapest a teljes ország GDP-jének 38%-át biztosítja. Az itteni gazdasági potenciál sokkal erőteljesebb. Ha ez a szám pl. az infrastruktúra fejlesztések elmaradása miatt csökken, az nem használ senkinek. Amennyiben ide nem érkezik elegendő mennyiségű fejlesztési pénz, úgy lemarad a többi régió is. Ez tapasztalati úton területfejlesztési mérőszámokkal kimutatható következtetés. Érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyire használ ez a kormányzati kivéreztetés hosszú távon az egész országnak.

A másik fontos szempont, hogy mi van a városvezetés kezében ahhoz, hogy fejlesztéseket vagy bármilyen változást tudjon elérni az eddigiekhez képest. A kétszintűség az egyik akadálya ennek Budapesten. A másik nehézség, hogy sok olyan dolog van, amihez új törvény vagy új jogszabályi felhatalmazás szükséges. Példaként a KRESZ-t tudom felhozni. Lehet arra nagyszerű elképzelésünk, hogy a közlekedést hogyan kellene újraszabályozni klímacéljaink eléréséhez, de ha a rendszámokról eltűnik a környezetvédelmi besorolást jelző matrica, illetve nincs forrás új kamerarendszer létesítésére a szennyező autók kiszűréséhez, akkor nem érdemes bevezetni ilyen korlátozást, hisz nem tudunk neki érvényt szerezni.

A fenti problémákat azért tartom fontosnak jelezni, hogy a laikusok számára is egyértelmű legyen, hogy a főváros egy érdekes harapófogóban van, ami nemcsak a fenntarthatósági törekvések szempontjából jelent korlátozott mozgásteret.


Linkek:

Budapest Fenntartható Energia- és Klíma Akcióterve 

2022. 01. 26.